Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 3 találat lapozás: 1-3
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Bencze Irénke

1992. május 19.

A lészpedi származású Fazakas József 1990 óta évente elhozza a lészpedi csángó gyermekeket, hogy ismerjék meg Erdélyt. Ismeretes, hogy 1948 és 1953 között magyar iskolák nyíltak a csángómagyar falvakban, mintegy száz iskolában. Azután 1953-ban egy tollvonással megszüntették a magyar iskolákat Moldvában, kivétel volt a lészpedi iskola, amely 1960-ig maradhatott magyar nyelvű. A lészpediek sokáig harcoltak magyar iskoláért. Az 1960-as évek elején még magyarul prédikált Gyorgyina páter, akit koholt vádakkal bebörtönöztek, majd kényszerlakhelyre száműztek. A papok nem tűrték, hogy híveik magyar imakönyvet használjanak. A csángók ügyét szívén viselő Bartis Árpád erre példát hozott: 1957-ben a lészpedi Bálint családnak ajándékozta a Szentek élete című könyvet. Amikor a pap megtudta, hogy ebből a könyvből felolvasnak a fonóban, egyszerűen elkobozta a könyvet. Amíg volt magyar iskola, Lészpeden kiváló tanítók voltak, Kallós Zoltán folklórgyűjtő másfél évig tanított itt. A lelkes tantestület /Zudor Attila, Zsombori Dénes, Bencze Irén, Butnár Ilona, Csergő Irén, Drunek Mária és Szász Mária/ kitartott itt, amíg lehetett. Marosvásárhelyen, a Bolyai Líceumban néhány évig posztliceális tanítóképző osztály működött, amelyet Kallós Zoltán, Vészi Mária, Asztalos Imre és ezt az emlékezést író Bartis Árpád vezetésével a tavaszi szűnidőben Lészpedre vittek és a vásárhelyiek kultúrműsorral szórakoztatták a falu népét. Viszonzásul énekes csoportot hívtak meg Marosvásárhelyre. 1957-ben Lészpeden, a temető kapujában még ez a felirat állott: "Hogy vagytok tü, voltunk mü és, ahogy vagyunk mü, lesztek tü es: por és hamu". Ez a felirat már régen eltűnt. Ignácz István bácsi mesélte Bartis Árpádnak, hogy 1946-ben az egyik népgyűlésen, amelyet a Magyar Népi Szövetség szervezett, részt vett Mihail Sadoveanu román író is. A csángó magyar beszédébe közbeszólt: "Igaz, a csángómagyarok üldözve voltak." /Bartis Árpád: A hűséges lészpedi csángómagyarok. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 19./

2014. június 16.

A marosszentgyörgyi római katolikus plébánia kertjében tartják – bensőséges körülmények között – június 20-án, pénteken 18 órai kezdettel Hajdó Károly nyugdíjas zenetanár, karnagy Ki hűséget vet, életet arat című kötetének bemutatóját.
Alcím: 50 év hűség és alázat a kóruséneklés és a közösség szolgálatában.
Közreműködnek a Soli Deo Gloria egyesített vegyes kar, Moldovan Bencze Irén, Muresán Kilyén Emma (a szerző kollegái) és mindazok, akik a könyvben ékes szavakkal méltatták a zenetanár-karnagy Kodály, Bartók szellemiségétől áthatott, fél évszázados kulturális, művészi tevékenységét.
A rendezvényt agapéval zárják. Szeretettel várnak minden érdeklődőt. Népújság (Marosvásárhely)

2014. június 23.

Fél évszázada a marosszentgyörgyi zeneoktatás szolgálatában
Marosszentgyörgyön százhárom éve zajlik szervezett éneklés, amelyből az utóbbi fél évszázad kulturális, zenenevelési tevékenysége Hajdó Károly nevéhez köthető – hangzott el a Ki hűséget vet, életet arat című könyvének bemutatóján.
A Jóisten Hajdó Károlyt ajándékként küldte Marosszentgyörgyre, jelentette ki Sófalvi Szabolcs polgármester a római katolikus plébánia tanácstermében tartott családias hangulatú összejövetelen. Többször is elhangzott, hogy rendhagyó eseményről van szó, amelynek nincs szigorú forgatókönyve, de amelynek mégis az egykori tanítvány, majd későbbi kolléga, Moldovan Bencze Irén méltatása, kérdései szabtak keretet.
Rengeteg kihívás
„Mikor idekerültem Marosszentgyörgyre, ellátogattam a település templomaiba. Látogatásaim után azt mondtam, egy életre szóló munka van, olyan hamisan énekeltek mindenik helyen. Ennek köszönhetően, engem 1964 szeptembere óta nem sikerült senkinek elcsábítania a községből, mert még azalatt a három év alatt is, amíg Marosvásrhelyen dolgoztam, hetente kijöttem kóruspróbákat tartani” – emlékezett vissza az ünnepelt. Az esemény házigazdája, Baricz Lajos plébános felszólalásában arra hívta fel a figyelmet, hogy a tanár úr, amikor ránéz valakire, látszik a lelke, ezt pedig a költő-plébános Dalolni mindhalálig című verse is alátámasztotta, amely a bemutatott könyvben is szerepel: „Akinek szívében csend és béke van / Az a boldogságtól mindig énekel”. A szeretet eszköze a zene
A könyvbemutatón Moldovan Bencze Irén kérdéseinek köszönhetően a Kodály szellemiségében tevékenykedő Hajdó Károly karnagy, kórusvezető zenéről vallott gondolatai is elhangzottak: „Engem az élet minden momentuma érdekel, de mindennek a mércéje a krisztusi ige, a kölcsönös tisztelet, az emberi szeretet. A zene pedig nem más, mint a szeretet legszebb forrása. A célom pedig mindig az volt, hogy a zenén keresztül sikerélményt szerezzek, ami nélkül nem létezik előrelépés az életben. De ez a sikerélmény munkán keresztül valósítható meg”.
A rendezvényen barátok, kollégák szólaltak fel, és köszöntötték a 78 éves művészt, de a zene is hangsúlyosan jelen volt: fellépett a Hajdó Károly vezette Soli Deo Gloria Vegyeskar, énekelt a Kolping Család Egyesület, valamint citerakísérettel fellépett a római katolikus egyház énekkara, a Szentgyörgy Kórus.
Önfeláldozó, lélekfinomító munka Marosszentgyörgyön
„Szerencsés kórustagként vallom, hogy Hajdó Károly tanár úr, a zene – mint isteni csoda – és a kórusmozgalom által végzett önfeláldozó, lélekfinomitó munkája Marosszentgyörgyön, felbecsülhetetlen értékű. Nagy példaképünk, aki kitartó, minőséget követelő munkájával, önzetlen szeretetével színesebbé tette életünket és nagy lelki erőt sugárzott felénk. Kodály szerint »vannak a léleknek régiói, amelyekbe csak a zene világit be«. Ezt mi is tapasztaltuk. Köszönjük, kedves tanár úr!” – mondta a Székelyhon.ronak Bereczki Sándor kórustag.
Vass Gyopár. Székelyhon.ro



lapozás: 1-3




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998